Ps...

Utálom az érzést, hogy ennyire hiányzik minden pillanatban, amikor nincs velem. Lehet hogy jobban szeretem, mint kellene. Létezik egyáltalán túlzott szeretet? Mostanában sokféleképpen kimutatta, hogy szeret, és úgy érzem, én nem így tettem s tán bántja a dolog; mármint hogy csak hajtogatom, hogy szeretem, de nem mutatom ki tettekkel, amik valljuk be, sokkal meggyőzőbbek tudnak lenni. De elhatároztam, hogy ezentúl minden létező módon éreztetni fogom vele, hogy ő számomra az élet (na jó, kezdek terjengőssé válni; mostanában olyan a hangulatom, mint az erősen hullámzó tenger). Szóval kezdetnek például békén hagyom, mikor arra vágyik. Vagyis most. Egyéb dolgai vannak, nincs ideje rám, és ezt nekem el kell fogadni. Csak vagyok olyan naiv, hogy elhiszem, hogy minden gondolatát én töltöm ki, és hogy minden időt kihasználna hogy velem lehessen, vagy csak írjon egy üzenetet, hogy szeret, vagy hogy hiányzom; mert nekem szükségem van arra, hogy ezt tudassák velem, különben rám tör a feleslegesség érzése, még ha nem is így van. Ma is kicsit undok voltam vele, persze nem direkt, egyszerűen csak rosszul aludtam, ennek megfelelően morcosan ébredtem és sajnos az Ő kedvéért sem tudtam mosolyt erőltetni az ábrázatomra. Nem akarom, hogy az ilyen helyzeteket félreértse. Hiszen nagyon hálás vagyok neki, mert tegnap este hazakísért, pedig elég messze lakunk egymástól, és emiatt a túra miatt elcsúszott a teendőivel... És a tetejébe még én is morcos vagyok vele - hát nem csoda ha nem kíváncsi rám. És annyi kérdésem lenne most hozzá, de nem tehetem fel, mert nem akarom zavarni, így hát csak emésztem magam csendben - és egyedül. Régen szerettem egyedül lenni, mostanában viszont viszolygok az érzéstől, hogy egymagam vagyok.
Ráadásul nagyon régóta halogatok egy lépést, amit muszáj lenne megtenni, mert segítene feldolgozni a veszteséget, ami év elején ért... De egyre csak halogatom. Azt hiszem, ideje erőt gyűjteni és cselekedni végre.
Áhh, jobb ha most befejezem ezt a bejegyzést, mert az egész blog ilyen depresszív írásokkal lesz tele, azt meg nem szeretném.
Nem is ilyen irományt terveztem, de majd ha jobb hangulatban leszek, bepótolom.
És a jobb hangulathoz elég egyetlen szava; remélem ezt Ő is tudja :)

Bye:
ZoSo

Ps. I Love You