Láv end písz :)

A cím szó szerint értendő... Most béke van bennem és szerelem... Csodálatos volt ez a nap, megint boldog voltam és vagyok is, remélem, ez az érzés nagyon-nagyon sokáig fog tartani és minden nap tavasz lesz a szívemben... és az Övében is... Szeretlek, Kedves...!!!




"All I Want Is You"

You say you want diamonds on a ring of gold
You say you want your story to remain untold

But all the promises we made
From the cradle to the grave
When all I want is you

You say you'll give me a highway with no one on it
A treasure just to look upon it
All the riches in the night

You say you'll give me eyes in a world of blindness
A river in a time of dryness
A harbour in the tempest

But all the promises we make
From the cradle to the grave
When all I want is you

You say you want your love to work out right
To last with me through the night

You say you want diamonds on a ring of gold
Your story to remain untold
Your love not to grow cold

All the promises we break
From the cradle to the grave
When all I want is you

You
All I want is...you
All I want is...you
All I want is...you

U2

Múltidézés vol. 3.

Ez a bejegyzés részben még ma is aktuális :D

Mindennapok
2007. Aug. 19, vasárnap 13:11
Kategória:
Olvasgattam más blogokat, és rájöttem, h az enyém nem elég izgalmas. Vagy mélyfilozófiai elemzéseket kéne írnom "az élet értelme" tárgykörben, vagy rengeteg humorral megfűszerezett, kitalált történeteket fogalmaznom az életemből. Azt hiszem, egyik sem fog menni. Filozofálgatásból kb 16 évesen kinőttem, a humor meg ugyan jelen van az életemben, de nem kacagva kelek fel és röhögőgörccsel fekszem. Lehet, h bennem van a hiba, de engem nem az érdekel, h miért érdemes élni, hanem olyan apró-cseprő hülyeségek, h végre felvettek az egyetemre (hadd ne mondjam, h hány éves vagyok, de jóval több, mint 18...), és hogy vajon fog-e menni, nem fogom-e elveszíteni az érdeklődésemet a témakör iránt, lesznek-e ott érdekes emberek... Szóval ilyen mindennapi baromságokkal vagyok elfoglalva :) Ez meg nyilván a kutyát sem érdekli, de ettől függetlenül írok ide, legalább magamnak.
Azt hiszem, most ennyi, semmi mélyenszántó nem jut eszembe jelenleg. :)

Múltidézés vol. 2.

Ismét a tavalyi, másik blogból egy szösszenet:

Még mindig semmi
2007. Aug. 13, hétfő 20:20
Kategória: Én+a hülyeségeim
Újabb nap, és még mindig nem hevertem ki a koncertet. Ami azt illeti, egyre jobban fáj mindenem a pogótól, és ez folyamatosan eszembe juttatja, hogy mit is éltem át. Bár ez a kellemes fájdalom kategóriába sorolható, és minél tovább tart, annál jobb :D
Nem hiszem el, h bárkit is érdekelnének unalmas életem részletei, de ha már elkezdtem ezt a blogot, akkor írok is bele....
Tegnap végre láttam a Ragyogást. Igen, az 1980-as, Kubrick-féle változatot. Talán ciki, hogy csak most látom először (23 évig vártam a megnézésével:)). Lényeg, h tetszett. Pedig egyfolytában azt hallom mindenkitől, h nem lett jó, és ugye még magának Kingnek sem jött be, és őszintén csodálkozom, h miért nem. Olvastam a könyvet, igen, többször is, és valóban nem egyezik meg vele a film, de szerintem ettől még hatásos, és Nicholson zseniális benne, tőle aztán lehet félni. Nem tudom, h pl a Cujo filmváltozatát látta-e Mr. King, szerintem nem, mert ha látta volna, ABBÓL is forgatott volna egy saját verziót. Annál a filmnél ez indokolt is lenne :) Ja, és még vmi, h miért is fogott meg annyira ez a film...Talán mert az egyik kedvenc zenekarom (30 seconds to mars) klipet forgatott, melynek ez a film volt az alapja (The Kill), és díjat is nyertek vele, most már jobban értem, h miért - nem alaptalanul, az tuti :)
Asszem befejezem a filmes eszmefuttatást, meg úgy mindenfélét mára, kétlem, ha ma telne tőlem bármi érdekfeszítő (nem mintha amúgy igen :D)
Bye: Sophie B.

A ragyogás

Hangulatjelentés vagy mifene

Ma végre kicsit jobb a kedvem, mint az elmúlt héten... katasztrofális volt a hét, érzelmileg meg fizikailag is. De most tán rendbe jön minden, és nem kell aggódnom többet :) Remélem, aludni is több időm lesz a jövő héttől, mert így nagyon nehéz bármit is csinálni, ha 2-3-4 órákat alszom egyik napról a másikra, pluszban még ideges és szomorú is vagyok. De most jó, most tényleg örülök, hogy élek :) És szeretem a kedvesemet, és a barátaimat, és annyira jó, hogy ők vannak nekem, nem tudom, mihez kezdenék nélkülük...

Egyébként hol van már a tavasz?? Napsütés, langymeleg, madárcsicsergés... Remélem, hamarosan eljön végre, és marad is, nem csak megmutatja magát egy-két napra...

No, hangulatomról ennyit, nem tudok fogalmazni, még nem vagyok kipihent :D

Bye

ZoSo

Múltidézés

Ma sikerült belépnem a nyáron elkezdett másik blogomba (megtaláltam a jelszót végre), és arra gondoltam, átmásolok ide pár bejegyzést :) Mintha nem is én írtam volna némelyiket.. fura volt olvasni :)

No, akkor ím az első...

Az első
2007. Aug. 12, vasárnap 20:44
Kategória:
Mivel tegnap egy fantasztikus koncertet tombolhattam végig, gondoltam, ennek az eseménynek a megosztása remek alkalom a blog-indításra :)
Tegnap a Szigeten voltam, és csakis egyetlen dolog miatt voltam hajlandó kifizetni a 8000 forintos napijegyet, ez pedig a Nine Inch Nails koncert volt. Egészen szombat reggelig fel sem fogtam igazán, h én valóban élőben fogom látni ŐKET, de mikor felkeltem aznap, akkor már tudatosult, és számoltam vissza az órákat este fél 10-ig. Az utolsó két óra telt a leglassabban, akkor már azt hittem, megkattanok, ha nem kezdődik el azonnal a NIN koncert. Aztán fél 10 után néhány perccel kialudtak a fények, és Reznorék végre megjelentek a színpadon. Még nem telt el azóta elég idő, hogy felfogjam és feldolgozzam a dolgot :D Csak annyit tudok, hogy irtózatosan jó buli volt, és egyelőre nem találok rá ennél jobb szót/szavakat. Majd ha leülepszik, akkor talán el tudom mesélni :)
Egyelőre ennyit a tegnapomról... Még nem tudom mennyire jó ötlet ez a blog írás, de majd kiderül, h folytatom-e rendszeresen vagy hagyom a fenébe. Igazából nem nagyon értem még, h miért jó kitenni a netre a magánéletünket, de talán a teljes inkognitó miatt lehet ez a fene nagy bátorság. Ha ide kéne írnom, hogy ki vagyok-mi vagyok, szerintem bele sem kezdtem volna az egészbe :D
Na jó, most túl fáradt vagyok, hogy értelmes gondolatokat öntsek szavakba, később még próbálkozom. Ha elolvassa ezt bárki is, annak nagyon köszönöm :)
Üdvözlettel: Sophie Black

A koncert zárópillanata - szerencsére le tudtam fotózni ;)

Iris

Az Angyalok városa című film nem véletlenül Grammy-díjas betétdala... mostanában sokat hallgatom...

Le petit prince

Egy blog-író társam hatására ismét elolvastam Saint-Exupéry csodálatos történetét, és úgy gondoltam, hogy bebiggyesztem ide az egyik kedvenc részemet... Mert gyönyörű.

"És ennek bizony immár hat éve. S én még soha senkinek sem meséltem el ezt a történetet. Bajtársaim, mikor viszontláttak, örültek, hogy élve látnak. Én szomorú voltam, de azt mondtam: "Azért, mert nagyon fáradt vagyok..."
Most már egy kicsit megvigasztalódtam. Azaz... mégsem egészen. De tudom, hogy visszatért a bolygójára, mert mikor fölkelt a nap, nem találtam ott a testét. Annyira mégsem volt nehéz... És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként. Mintha ötszázmillió csengettyű volna...
De lám csak, van itt egy rendkívüli kérdés! A szájkosárról, amit a kis hercegnek rajzoltam, lefelejtettem a bőrszíjat! Sose tudhatja fölcsatolni a bárányára. S én azt kérdezem magamban: "Mi történt a bolygón? Lehet, hogy a bárány megette a virágot..."
Egyszer azt gondolom: "Nem, semmiképpen sem! A kis herceg mindig üvegbura alá teszi éjszakára a virágját, és éberen vigyáz a bárányára..." Ilyenkor boldog vagyok, és a csillagok mind kedvesen nevetnek.
Másszor meg ezt gondolom: "Az ember olykor-olykor figyelmetlen, és máris kész a baj! Egy este elfelejti föltenni az üvegburát, vagy éjszaka nesztelenül kiszökik a bárány..." És ilyenkor a csengettyűk mind csupa könnyé változnak.
Nagy rejtelem ez. Mert ti szeretitek a kis herceget, nektek se mindegy, mint ahogy nem mindegy nekem sem, hogy valahol a mindenségben, ki tudja, hol, ki tudja, merre, egy bárány, akit nem is ismerünk, lelegelt-e egy rózsát, vagy sem...
Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden...
És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!"

Harapásnyomok

Oda a nemrég még meglevő jókedv... Kevés rosszabb van annál, mikor az bánt meg, akit nagyon szeretünk. Főleg ha csak egy buta félreértés az egész. "Harapásnyomok vannak a szívemen", és félek, hogy ez már mindig így lesz, és a boldogság csak álom, melyet üldözni fogok életem végéig.
Na, megpróbálok aludni, bár azt hiszem, most jó darabig nem fog menni...

Good bye, blue sky

ZoSo

Adopted Cat :D

adopt your own virtual pet!

A következő bejegyzésben...

...lesz egy cica, 'akit' örökbe fogadtam... netes baromság, de olyan kis aranyos volt, hogy nem bírtam neki ellenállni :D Nem elég nekem a két igazi macsek itthon... Teszek is be róluk egy képet ide :D

Golyó..


...és Dzsonszi :D


Rettentő bolond mindkettő, két kis egyéniség...néha az agyamra mennek, de azért imádom őket :)

Tehát az örökbefogadott macsek következik...

Másnap

Tegnap este ismét koncerten voltam... Special Guest, ofkorz. Imádom őket, és ismét fantasztikus volt a buli. Valamint sikerült megint gazdaságosan becsiccsentenem xD Nem értem, néha nagyon kevés italtól is keresztbe áll a szemem, máskor meg hatalmas mennyiséget meg sem érzem... No mindegy, lényeg, hogy a koncert után kissé...köhümmm...jól éreztem magam :) Ami nem baj, csak ne fájna most így mindenem és ne kavarogna a gyomrom xD Bár azt hiszem, megérte, csak legközelebb be kéne érnem kevesebbel :)

Múlt héten bezzeg... Ugyebár pénteken temetés volt. Relatíve jól viseltem, sírtam nagyon, egyszer annyira, hogy azt hittem, ebből most rosszullét lesz, de aztán már a tor alatt jobban lettem, hála a rokonságnak (meg az elfogyasztott sörnek és whisky-kólának xDD), aztán barátokkal voltam... Utána még pár napig nagyon rossz volt, de hétfőn sírtam egy hatalmasat, és végre nem csak magamban, és az segített. Még nem teljesen tökéletes a helyzet, de azt hiszem, javulni fog :)

Jövő héten tán már az egyetemre is képes leszek bemenni, kicsit hiányzik is már a közösségi élet...

No, azt hiszem, most ennyi; több dologról akartam írni, de nem vagyok megfelelő állapotban sajnos :D Majd legközelebb...

Bye

ZoSo

A Modern Myth

Búcsúdal




"A Modern Myth"

Did we create a modern myth
Did we imagine half of it
Would happen in a thought from now
Save yourself
Save yourself

The secret is out
The secret is out

To buy the truth
And sell a lie
The last mistake before you die
So don't forget to breathe tonight
Tonight's the last so say good-bye

The secret is out

Good-bye

Rossz hetek

Pénteken temetés... nem tudom, hogyan fogom viselni, azt hiszem, elég nehezen. A legrosszabb, hogy még fel sem fogtam, mi történt, és pont az a baj, hogy majd a temetésen fog leesni, mikor meglátom az urnát meg a síró embereket... Na ezért fogok kiborulni ott és akkor. Ismerem már magam pár évtizede, hogy tudjam, hogy ez lesz. És azon agyalok, miként lehetne erre felkészülni... Valószínűleg sehogy. Már megbeszéltem a közelebbi barátokkal, hogy péntek este velük leszek, akkor talán könnyebb lesz. Vagy nem.

Nem is tudom, mit írhatnék még... A mindennapi életemre is kihat a dolog azért valamennyire, például nincs kedvem bent ülni a suliban és aktívkodni jópofin az órákon, de barátokkal és párommal szívesen vagyok, mert elfeledtetik a rosszat, ha csak átmenetileg is.

Most megint itthon dekkolok betegen, még holnap itthon leszek legalábbis, aztán szerdán megyek már szerintem. Nem mintha lenne kedvem vagy lelkierőm, de sajnos muszáj. :/

No most ennyi.. majd írok még, ha tudok valami vidámabbat is...

Bye

ZoSo