Kezdem nagyon unni a négy falat... Múlt csütörtök óta nem mozdultam ki, és nem azért, mert nem volt kedvem, hanem mert nem tudtam...xD És ez a folyamatos itthon punnyadás kezd rossz hatással lenni rám... Érzem, hogy támad a letargia; ott leselkedik a szobák sarkaiban, és alig várja, hogy bekebelezhessen. Igyekszem nem hagyni magam. Holnap megyek vissza a kórházba kontrollra; nem gondoltam, hogy ennyire lehet örülni ilyesminek :D Végre kimozdulok, valamint reménykedem, hogy a doki mond valami bíztatót a javulást illetően, mert nekem úgy tűnik, hogy semmi változás a "műtét" óta. Bár, ha azt jelentős előrelépésnek tekintjük, hogy ma nem sírva vettem le a kötést, akkor mégis van javulás :D
Na, megyek jegelni, remélem, hamarosan írhatok egyéb élményekről is...
Bye,
ZoSo
1 megjegyzés:
A gyógyszer: kimenni - kiülni - vizet nézni - eget bámulni - madarakat hallgatni - jót keresni a múltban....
Megjegyzés küldése