Minden PCD-k (pcd = post concert depression) legrosszabbikától szenvedek... Illetve lehet, hogy van ennél rosszabb, de ha van is, soha nem akarom megtapasztalni. Tavaly a Nine Inch Nails koncert után is előjött, de akkor később jelentkezett és nem volt ennyire durva... Ááá, nem is tudom, minek pötyögök ide, mikor csak arról tudok írni, hogy sz*r az élet és különben is... xDD Utálom, amikor rám tör a "semminek nincs értelme, úgyis megdöglünk" hangulat és nem vagyok képes örülni semminek (holott máskor irtó kis dolgok is fel tudnak dobni)... Tudom, hogy majd elmúlik, de remélem hogy nagyon hamar, mert különben belezakkanok (arról nem is beszélve, hogy a környezetemet is az őrületbe kergetem, mert nem vagyok valami jó társaság ilyenkor). Jah, csak hogy tudjak min bosszankodni, tegnap megtudtam, hogy valszeg hétfőn a koncert előtt pár órával akkor sétálgatott Uriah Duffy és Chris Frazier a Váci utcán, amikor én is... És én meg lehajtott fejjel vágtam át a tömegen, körül sem nézve... Jellemző, hogy ekkora pancser vagyok :S
No mindegy, hoztam pár képet még a hétfői koncertről (index.hu és hardrock.hu oldalakról):
Doug Aldrich
Uriah Duffy
Reb Beach and Uriah
Mr David Coverdale
Doug
Reb
David Coverdale
David again
Reb and Uriah
és végül David
No majd valamikor alkotok még valamit ide, remélhetőleg derűlátóbb hangulatban...
Bye: ZoSo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése