Hónapok óta vártam ezt a napot; nagyon szeretem a zenekart, és nagy vágyam volt élőben látni őket. Ennek megfelelően már napokkal (sőt hetekkel) a koncert előtt izgultam xD Nem nagyon tudtam előtte való napokban aludni se, persze azért vasárnap sikerült, annyira h picit el is aludtam, ezért relatíve rohanvást kellett készülődnöm.
Úgy volt megbeszélve, hogy 5-kor találkozunk barátnőmmel, Zsuzsival a Ferenciek terén. Persze mindketten késtünk, fél hat körül sikerült is megtalálni egymást (jelzem, a beengedés hatra volt írva). Hat előtt néhány perccel a Hősök terén filóztunk, hogy melyik irányban közelítsük meg a Petőfi Csarnok szabadterét, mikor egy mellettünk sétáló srác leszólított minket, hogy nem tudjuk-e, hogy merre van a PeCsa (áhh, biztos nem hallotta, h miről beszélünk, kizárt xDD). Mondtuk, hogy oda tartunk mi is, szóval jött velünk. Jó fej volt, Pistinek hívják, van zenekara, Debreceni és most diplomázott – sűrítve ezen infókat tudtam meg, míg beszélgettünk :D Hatra értünk a bejárathoz, volt már egy sor, de nem nevezném hosszúnak és húsz perc alatt bent is voltunk. A szekuritik is normálisak voltak, egyrészt nem úgy néztek ki, mint valami neandervölgyi, és úgy tűnt, értelem is több szorult beléjük. Normálisan köszöntek, jegyet eltépték, bementünk. Táskaellenőrzés… kinyittatták velem… kérdezi a csaj, aki megnézte, hogy fényképezőgép… mondom áááá, az nincs… asszongya akkor ez mi? – és mutat a gépemre xD Mondom jah, az tényleg az xDD Erre mondta h nem baj, be lehet vinni, csak ne videózzak. De ciki volt istenem. Mindegy, aztán még egy csaj le is taperolt ellenőrzés végett (ezt a Pisti úgy fejezte ki, h „jajj de jó, lesz testüreg motozás is? Már hallom, hogy csattan a gumikesztyű” xDD mindegy, hülye), és végre bent voltunk a színpad előtti téren. Meglepő módon baromi sokan hátra álltak a lépcsőkhöz vagy mentek a sörös pulthoz v mihez xD, úgyhogy hipp-hopp a kordonnál találtam magam, egy fiatal (kb. 10-12 éves) kislány meg az apukája mögött, persze bal oldalon, Uriah oldalán. Pisti találkozott vmi ismerőseivel, szal az este folyamán nem láttuk többet, amit sajnáltam, mert voltak jó beszólásai xD Jah, slussz poén: az előttünk álló kislányon Avril Lavigne-os póló volt, kockás emo-szerű pulcsi (rózsaszín ofkorz), rózsaszínre voltak lakkozva a körmei, és mint kiderült, Zsófi volt a becses neve… Hát no comment. No mindegy, ott álldogáltunk, aztán olyan ¾ 7-7 körül érkezett a színpadra az előzenekar, a Snake Heart. Hát izé. Nem volt rossz, csak egy WS elé valahogy nem passzoltak… ráadásul ugye magyarul énekelték a saját számaikat (amik egyébként tényleg nem rosszak), és ezt a sok külföldi a közönségben nem értékelte annyira xDD. Egyébként az énekes + gitáros egész szimpatikus volt, az énekesnek még hangja is van, amit használni is tud, szóval nem volt gond a produkcióval, csak azért ki kíváncsi az előételre, amikor a főétel sokkal finomabb? (Nagyon költői vagyok.) Azért fotózgattam őket, kipróbálván a gépet (ami ekkor még működött). Fél nyolckor le is léceltek a színpadról, nem tudom, hogy eleve ennyi volt betervezve, vagy csak látták, hogy ez a közönség nem vevő rájuk, de rövid volt a műsor. Színpad átszerelés; mikor előkerült a színpad két oldalán a letakart Whitesnake logo, illetve a háttérben is felemelkedett a logos zászló vagy minek nevezzem, azt persze üdvrivalgás meg fütty kísérte. Röpke negyed óra alatt át is szerelték az egész óbelevancot, szóval nem maradt más, mint a várakozás nyolcig. Legalább jó zenék szóltak a hangfalakból, AC/DC, meg még egy Foo Fighters-féle The Pretender is, amitől egy kicsit felpörögtem :D. No aztán nyolckor először Uriah jött ki az orrom előtt a színpadra, de olyan észrevétlenül… Azért kicsit ünnepeltette magát, majd a gitárokhoz sétált, amik ugye ott voltak a színpad szélén, és ott matatott, közben megérkezett Chris, a dobos, és sorban a többiek, Doug, Reb és Timothy. David Coverdale úgy jött fel a színpadra, hogy frankón nem láttuk, mikor és honnan bukkant elő, egyszer csak ott állt előttünk. Bár emlékeznék a setlistre, de majd a neten biztosan fent lesz, most csak annyit tudok, hogy a Best Years című számmal kezdték az új albumról, s ez alatt a nóta alatt akartam először fényképezni… s ekkor tudatosult, hogy a gépem bizony feladta a küzdelmet s nem hajlandó bekapcsolni. Ez azért bosszant, mert baromi jó helyen álltam és nagyon jó képeket tudtam volna készíteni, főleg, h a zenekar minden tagja járt a mi oldalunkon legalább egyszer… No mindegy, Zsuzsi csinált néhány képet a telefonjával, valamint körülöttem kb. mindenki fotózott meg videózott, szóval őszintén remélem, hogy találok majd a neten finomságokat :P Na nézzünk pár highlight-ot a koncertről :D Pl. mikor Uriah először állt be elénk a basszgitárjával… komolyan mondom, azt hittem elájulok. Hihetetlen kisugárzása van a srácnak… Coverdale-ről nem is beszélve (bár őrá nem mondanám, hogy srác, tekintve, hogy közel jár a hatvanhoz). Folyamatosan kommunikált a közönséggel, ez persze az egész zenekarra igaz. Mosolyogtak, beszéltek hozzánk, Reb és Uriah az ember kezébe adta a pengetőt, persze azért dobáltak is (szegény Reb egy idő után mutatta, hogy nem tud többet adni, mert nem marad neki xD). Reb egyébként eddig nekem nem volt szimpatikus, de most talán ő volt az, aki a legtöbbet foglalkozott a közönséggel, ezzel belopta magát a szívembe (Reb, remélem örülsz). Volt közönségénekeltetés, amitől picit féltem, de nagyon szépen szólt, tudta a nép a szöveget, még az együttesnek is tetszett a produkció :D Elég sok számban énekeltettek velünk egész versszakokat, el is ment a hangom picit. Coverdale kétszer is énekelt egy szál gitárkísérettel, az is szép volt – az egyiknél mondta, hogy szeretné, ha énekelnénk vele, biztosan ismerjük, ha meg mégsem, akkor „learn fucking fast” xDDD Többször is elmondta, hogy jó itt lenni, mert ugye két éve elmaradt a koncert, ezért még elnézést is kért, pedig hát rohadtul nem az ő hibájuk volt, hanem a kib*szott szervezésé, de mindegy. A koncert végére picit hátrébb sodródtunk, kb. semmit nem láttam (kislány apukája is takarta a kilátást, meg egy csöppet egy nagydarab srác is, aki a barátnőjét kísérte, és sztem nem volt akkora nagy fan, de mindegy, első sorban állt). Meg is elégeltem a dolgot és a második ráadásszámnál megbökdöstem az egyik előttem álló vállát, h „bocsi, ideállhatok?” xDD Mivel bólintott befurakodtam, és kicsit bepréselve, de első sorból zúztam végig a Burn-t. Aztán sajnos már végleg elköszöntek, kis híján kaptam pacsit Uriahtól (ez csak a lassú reflexemen múlott, nem nyújtottam időben a kezem xDD), de mosolyt kaptam tőle és Rebtől, meg Davidtől is (Rebtől többször is a koncert alatt *pirul*) és integettek is mikor lesétáltak a színpadról (jó, nyílván nem pont nekem, de rám is néztek közben xD). Jah azt kihagytam, hogy David, a drága, megint kötőszónak használta a „fuck” illetve „fucking” szavakat, de így néha még viccesebb lett a mondandója, amit amúgy is eléggé megfűszerezett humorral. Tisztán lehetett érteni mindig, hogy mit mond, csak sajnos nem emlékszem :D Annyi rémlik, hogy „sex is in the air… no… just sex” vagy valami hasonló :D Zenekar bemutatásnál meg Uriaht úgy mutatta be, hogy „too sexy man in underwear” vagy ilyesmi, illetve mint "Mr Sex" (teszem hozzá, ebben van valami), Timothy (billentyűs) meg elkezdett flangálni a színpadon egy kamerával, mikor ő lett bemutatva, David rá is szólt, hogy hagyja már abba :D Még a gitárpárbaj volt olyan, hogy azt hittem a hajam eldobom… A két szólós kiállt egymással szemben és olyat gitároztak, hogy én csak pislogtam, vörösre is tapsoltam utána a tenyerem. HMMM. Biztos van, amit kihagytam, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Elég gyorsan eljöttünk a helyszínről, amit bánok picit, mert lehet hogy volt vmiféle dedikálás vagy nem tom (mivel eljöttünk, ezért remélem nem volt xD), de így legalább hamar hazaértem. Már bő nyolc órája vége a koncertnek, de a hangom még mindig picit rekedtes és a fülem is cseng, de megérte :D Remélem látom még őket színpadon élőben, ilyen közelről ;)
Úgy volt megbeszélve, hogy 5-kor találkozunk barátnőmmel, Zsuzsival a Ferenciek terén. Persze mindketten késtünk, fél hat körül sikerült is megtalálni egymást (jelzem, a beengedés hatra volt írva). Hat előtt néhány perccel a Hősök terén filóztunk, hogy melyik irányban közelítsük meg a Petőfi Csarnok szabadterét, mikor egy mellettünk sétáló srác leszólított minket, hogy nem tudjuk-e, hogy merre van a PeCsa (áhh, biztos nem hallotta, h miről beszélünk, kizárt xDD). Mondtuk, hogy oda tartunk mi is, szóval jött velünk. Jó fej volt, Pistinek hívják, van zenekara, Debreceni és most diplomázott – sűrítve ezen infókat tudtam meg, míg beszélgettünk :D Hatra értünk a bejárathoz, volt már egy sor, de nem nevezném hosszúnak és húsz perc alatt bent is voltunk. A szekuritik is normálisak voltak, egyrészt nem úgy néztek ki, mint valami neandervölgyi, és úgy tűnt, értelem is több szorult beléjük. Normálisan köszöntek, jegyet eltépték, bementünk. Táskaellenőrzés… kinyittatták velem… kérdezi a csaj, aki megnézte, hogy fényképezőgép… mondom áááá, az nincs… asszongya akkor ez mi? – és mutat a gépemre xD Mondom jah, az tényleg az xDD Erre mondta h nem baj, be lehet vinni, csak ne videózzak. De ciki volt istenem. Mindegy, aztán még egy csaj le is taperolt ellenőrzés végett (ezt a Pisti úgy fejezte ki, h „jajj de jó, lesz testüreg motozás is? Már hallom, hogy csattan a gumikesztyű” xDD mindegy, hülye), és végre bent voltunk a színpad előtti téren. Meglepő módon baromi sokan hátra álltak a lépcsőkhöz vagy mentek a sörös pulthoz v mihez xD, úgyhogy hipp-hopp a kordonnál találtam magam, egy fiatal (kb. 10-12 éves) kislány meg az apukája mögött, persze bal oldalon, Uriah oldalán. Pisti találkozott vmi ismerőseivel, szal az este folyamán nem láttuk többet, amit sajnáltam, mert voltak jó beszólásai xD Jah, slussz poén: az előttünk álló kislányon Avril Lavigne-os póló volt, kockás emo-szerű pulcsi (rózsaszín ofkorz), rózsaszínre voltak lakkozva a körmei, és mint kiderült, Zsófi volt a becses neve… Hát no comment. No mindegy, ott álldogáltunk, aztán olyan ¾ 7-7 körül érkezett a színpadra az előzenekar, a Snake Heart. Hát izé. Nem volt rossz, csak egy WS elé valahogy nem passzoltak… ráadásul ugye magyarul énekelték a saját számaikat (amik egyébként tényleg nem rosszak), és ezt a sok külföldi a közönségben nem értékelte annyira xDD. Egyébként az énekes + gitáros egész szimpatikus volt, az énekesnek még hangja is van, amit használni is tud, szóval nem volt gond a produkcióval, csak azért ki kíváncsi az előételre, amikor a főétel sokkal finomabb? (Nagyon költői vagyok.) Azért fotózgattam őket, kipróbálván a gépet (ami ekkor még működött). Fél nyolckor le is léceltek a színpadról, nem tudom, hogy eleve ennyi volt betervezve, vagy csak látták, hogy ez a közönség nem vevő rájuk, de rövid volt a műsor. Színpad átszerelés; mikor előkerült a színpad két oldalán a letakart Whitesnake logo, illetve a háttérben is felemelkedett a logos zászló vagy minek nevezzem, azt persze üdvrivalgás meg fütty kísérte. Röpke negyed óra alatt át is szerelték az egész óbelevancot, szóval nem maradt más, mint a várakozás nyolcig. Legalább jó zenék szóltak a hangfalakból, AC/DC, meg még egy Foo Fighters-féle The Pretender is, amitől egy kicsit felpörögtem :D. No aztán nyolckor először Uriah jött ki az orrom előtt a színpadra, de olyan észrevétlenül… Azért kicsit ünnepeltette magát, majd a gitárokhoz sétált, amik ugye ott voltak a színpad szélén, és ott matatott, közben megérkezett Chris, a dobos, és sorban a többiek, Doug, Reb és Timothy. David Coverdale úgy jött fel a színpadra, hogy frankón nem láttuk, mikor és honnan bukkant elő, egyszer csak ott állt előttünk. Bár emlékeznék a setlistre, de majd a neten biztosan fent lesz, most csak annyit tudok, hogy a Best Years című számmal kezdték az új albumról, s ez alatt a nóta alatt akartam először fényképezni… s ekkor tudatosult, hogy a gépem bizony feladta a küzdelmet s nem hajlandó bekapcsolni. Ez azért bosszant, mert baromi jó helyen álltam és nagyon jó képeket tudtam volna készíteni, főleg, h a zenekar minden tagja járt a mi oldalunkon legalább egyszer… No mindegy, Zsuzsi csinált néhány képet a telefonjával, valamint körülöttem kb. mindenki fotózott meg videózott, szóval őszintén remélem, hogy találok majd a neten finomságokat :P Na nézzünk pár highlight-ot a koncertről :D Pl. mikor Uriah először állt be elénk a basszgitárjával… komolyan mondom, azt hittem elájulok. Hihetetlen kisugárzása van a srácnak… Coverdale-ről nem is beszélve (bár őrá nem mondanám, hogy srác, tekintve, hogy közel jár a hatvanhoz). Folyamatosan kommunikált a közönséggel, ez persze az egész zenekarra igaz. Mosolyogtak, beszéltek hozzánk, Reb és Uriah az ember kezébe adta a pengetőt, persze azért dobáltak is (szegény Reb egy idő után mutatta, hogy nem tud többet adni, mert nem marad neki xD). Reb egyébként eddig nekem nem volt szimpatikus, de most talán ő volt az, aki a legtöbbet foglalkozott a közönséggel, ezzel belopta magát a szívembe (Reb, remélem örülsz). Volt közönségénekeltetés, amitől picit féltem, de nagyon szépen szólt, tudta a nép a szöveget, még az együttesnek is tetszett a produkció :D Elég sok számban énekeltettek velünk egész versszakokat, el is ment a hangom picit. Coverdale kétszer is énekelt egy szál gitárkísérettel, az is szép volt – az egyiknél mondta, hogy szeretné, ha énekelnénk vele, biztosan ismerjük, ha meg mégsem, akkor „learn fucking fast” xDDD Többször is elmondta, hogy jó itt lenni, mert ugye két éve elmaradt a koncert, ezért még elnézést is kért, pedig hát rohadtul nem az ő hibájuk volt, hanem a kib*szott szervezésé, de mindegy. A koncert végére picit hátrébb sodródtunk, kb. semmit nem láttam (kislány apukája is takarta a kilátást, meg egy csöppet egy nagydarab srác is, aki a barátnőjét kísérte, és sztem nem volt akkora nagy fan, de mindegy, első sorban állt). Meg is elégeltem a dolgot és a második ráadásszámnál megbökdöstem az egyik előttem álló vállát, h „bocsi, ideállhatok?” xDD Mivel bólintott befurakodtam, és kicsit bepréselve, de első sorból zúztam végig a Burn-t. Aztán sajnos már végleg elköszöntek, kis híján kaptam pacsit Uriahtól (ez csak a lassú reflexemen múlott, nem nyújtottam időben a kezem xDD), de mosolyt kaptam tőle és Rebtől, meg Davidtől is (Rebtől többször is a koncert alatt *pirul*) és integettek is mikor lesétáltak a színpadról (jó, nyílván nem pont nekem, de rám is néztek közben xD). Jah azt kihagytam, hogy David, a drága, megint kötőszónak használta a „fuck” illetve „fucking” szavakat, de így néha még viccesebb lett a mondandója, amit amúgy is eléggé megfűszerezett humorral. Tisztán lehetett érteni mindig, hogy mit mond, csak sajnos nem emlékszem :D Annyi rémlik, hogy „sex is in the air… no… just sex” vagy valami hasonló :D Zenekar bemutatásnál meg Uriaht úgy mutatta be, hogy „too sexy man in underwear” vagy ilyesmi, illetve mint "Mr Sex" (teszem hozzá, ebben van valami), Timothy (billentyűs) meg elkezdett flangálni a színpadon egy kamerával, mikor ő lett bemutatva, David rá is szólt, hogy hagyja már abba :D Még a gitárpárbaj volt olyan, hogy azt hittem a hajam eldobom… A két szólós kiállt egymással szemben és olyat gitároztak, hogy én csak pislogtam, vörösre is tapsoltam utána a tenyerem. HMMM. Biztos van, amit kihagytam, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Elég gyorsan eljöttünk a helyszínről, amit bánok picit, mert lehet hogy volt vmiféle dedikálás vagy nem tom (mivel eljöttünk, ezért remélem nem volt xD), de így legalább hamar hazaértem. Már bő nyolc órája vége a koncertnek, de a hangom még mindig picit rekedtes és a fülem is cseng, de megérte :D Remélem látom még őket színpadon élőben, ilyen közelről ;)
Amikor még működött a gép...
És amikor már nem... Zsuzsi képei telefonnal
Uriah...
Egyelőre ennyi ;)
Bye: ZoSo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése